logo
a szemelyesseg oldalai telefonszámunk facebook_oldalunk blog_oldalunk

2014 márc. 20

Endomárcius első díja

Az idén először csatlakozott magyar egészségügyi intézmény az http://www.millionwomenmarch2014.org/ kezdeményezéséhez. A cél az volt, hogy ráirányítsuk a figyelmet a kevéssé ismert betegségre. Létrejött az www.endomarcius.hu oldal, amelynek egyik felhívása az endometriózisban szenvedő nők történeteinek összegyűjtése, megosztása volt. A regisztrációért, az üzenetekért és a történetekért cserébe be lehetett kerülni egy nyereményjátékba. Az első díj egy hétvégi kikapcsolódás volt a debreceni ötcsillagos Divinus Hotelben
A díjat Erdős Ági nyerte. A fotók a voucher átvételét örökítették meg - a szerencsés nyertes története pedig alább olvasható.

Az endomarcius.hu nyereményjátékának első díját nyerte az Erdős család

Az endomarcius.hu oldal nyereményjátékának első díja egy hétvége volt a Divinus Hotelben

Egy elbűvölő "endobébi"

Ági története

Sziasztok!

Örömmel csatlakozom az olyan sorstársaim mellé, akik túl vannak az endometriózis okozta szenvedéseken. Szívesen bátorítanék mindenkit a mi történetünkkel:

2006 óta szerettünk volna a férjemmel kisbabát. 1 évig türelmesen próbálkoztunk, aztán nehezen, de rávettem a férjem, hogy vizsgáltassa meg magát, mert nem jött a gyermekáldás. Én eddigre számtalan nőgyógyászt megjártam, mert a menstruációim minden hónapban iszonyatos fájdalmakkal, hasmenéssel néha hányással kezdődtek, olyannyira, hogy ha ezek a napok hétköznapra estek, a férjemnek minden alkalommal haza kellett vinni a munkahelyemről, mert annyira rosszul voltam. 
Mivel nem gondoltam ezt normálisnak, ezért kerestem fel különböző másoknál bevált nőgyógyászt, akik mind azt mondták, nincs semmi gond, csak hátrahajlik a méhem, majd ha szülök egy babát javul a helyzet, addig szedjek ilyenkor görcsoldót. Belenyugodtam, hiszen mindegyik ezt mondta.
A férjemnél kiderült, hogy van egy kisebb probléma, úgy gondoltuk, hogy jó eséllyel csak lombik eljárással számíthatunk babára.
Felkerestünk egy közismert meddőségi klinikát.
Engem kivizsgáltak és mindent rendben találtak... Így, három hónap múlva már az első lombik programot kezdtük. Végigcsináltuk, bár nagyon nehéz volt, mert nem bírtam a gyógyszereket és sajnos nem jutottunk el az embrió beültetésig, mert túlstimulálódtam, kórházba kerültem. 
Ezt követte még 5 lombik kezelés, aztán egy donor inszemináció. És mindeközben végig ugyanarra a közismert meddőségi klinikára, ugyanahhoz az orvoshoz jártunk, mert azt gondoltuk, hogy nagy szakmai tudással rendelkezik, nincs miért váltanunk. Amikor említettem neki a borzasztó rosszulléteimet,felírt egy gyógyszert...
Így teltek az évek és a férjemmel egyre elkeseredettebben viseltük, hogy mindenkinek lehet gyereke, csak nekünk nem. Sajnos a házasságunkat is megviselte. Hiába utaztunk szép helyekre pihenni, a fotókról nem boldog arcok mosolyogtak vissza.
Aztán egyszer valaki említette nekem a Dr.Fülöp Istvánt. Kb. százan javasolták már a saját orvosukat, de már nem érdekelt. Csak a kíváncsiság kedvéért mentünk el hozzá a férjemmel, hogy Ő is ugyanazt mondja, mint évekig a másik helyen?
Az első vizsgálatkor kiderült, hogy endometriózisom van, és 2011 decemberében meg is operált. Azt javasolta, hogy a műtét utáni felépülést követően mielőbb vágjunk bele a következő lombik eljárásba, és mi megfogadtuk, hogy most utoljára megpróbáljuk. És csoda történt, sikerült!!! 
2012. novemberében megszületett a mi drága, várva várt kisfiunk. Elmondhatatlan az a boldogság ami a kisfiúnk létezése óta körülvesz bennünket. És talán ez a boldogság hozta meg nekünk a következő kis csodát az életünkbe, a kistestvérkét, akit őszre várunk. Teljesen spontán.
Örökké hálásak leszünk dr. Fülöp Istvánnak, a meddőségi team-nek és dr. Nyéky Boldizsárnak, mert nélkülük nem lenne most családunk és nem szabadultam volna meg a havi szenvedéseimtől, ami a kisfiúnk születése óta nincsen! Köszönjük!
Mindenkinek az javaslom, ne adja fel!
Üdv: Ági

2014 márc. 19

Bárhol, mindenhol, akárhol, a világ összes sajtójában akár...

Ezt az üzenetet kaptam - nincs mit magyarázzak rajta:
szia, Vali, megszületett zsófi, már itthon vagyunk, és van itt egy írás, ami főként Erikáról szól, és mindenképp szeretném, ha bárhol, mindenhol, akárhol, a világ összes sajtójában akár ;) megjelenne.

mert Erika egy csoda...

 
Mester és Tanítványa
-Zachár Erika-

Megint olyan csodába sodort az élet. Eleve a szülés. No meg Zsófibaba. Új Én, Új Család, Új Érzések,Új Hétköznapok, Új Diadalok... mennyi csoda elé nézünk!
Várandósság, teli nehéz és boldog pillanatokkal, teli aggódással, teli szeretettel, várakozással, találgatással és fejlődéssel. Sokat változtam már megint. Ahogy ez rendjén is van. Minden várandóssággal, minden Lányommal hatalmasat. Meg sem lep már. Örömteli átalakulások, önmagam teljes elvesztése és egy új önmagam csodálkozásokkal teli megtalálása.
De volt most valami egészen új, valami egészen rendkívüli is, ami velem történt. Ami nem más, Mint Zachár Erika.
Amikor Kingát megszülve visszakerültem a kórházba, és megműtöttek, Erika volt az ügyeletes szülésznő, ő fogadott, látott el, várta velem az orvost, és tartotta bennem a lelket. Ő Nyugtatta meg Apát, hogy nincs mitől félnie, épen, egyben fog viszontlátni 10 perc múlva, ha vége a műtétnek. Ő fogta a kezem, ő adott hitet és harmóniát a bajban.
Akkor tudtam: a következőt csak vele akarom szülni!
Tartottuk a kapcsolatot azóta is, és mikor Zsófi beköltözött a pocakba, én boldogan "szaladtam Erika karjaiba", hogy gondozzon minket, törődjön velünk, és jöjjön velünk a Nagy Útra. Szerencsére az orvosom, dr. Herczegh Szabolcs sem változott, sem személyében, sem kivoltában, így egy csodás csapattal felvértezve álltam a harmadik szülésem előtt. Az első kettő is csoda volt és katarzis, de most olyan megvalósulást várhattam, ami minden pillanatában megfelel annak, amit az idilli szülésemről valaha is gondoltam.
Teltek a napok, hetek, hónapok, és ez a két ember olyan törődéssel vett körül, mint egy gyámoltalan gyermeket.
Erika erején felül (illetve, ki tudja, lehet neki mágikus erői vannak, és ez teljesen normális nála) állt mellettünk a várandósság alatt, felelt minden kérdésemre, és ápolta minden félelmemet, aggodalmamat, kérdésemet és bizonytalanságomat. Úgy meneteltünk, kéz a kézben a Nagy Pillanat felé, hogy egy cseppnyi megtorpanásra nem volt időm, egy cseppnyi diszharmónia nem maradhatott tovább bennem, mint amíg Erikával felvettem a kapcsolatot. Úgy tartotta a tenyerében a lelkem, olyan gyengédséggel és szeretetteli törődéssel óvott saját magamtól, ahogy csak egy angyal képes tenni.
Zsófit is hihetetlen odafigyeléssel és felé fordulással követte nyomon, de cseppet sem aggódást keltve vagy agyon dramatizálva...
És hogy mi az amit ezzel mondani akarok? (Azon felül, hogy Erika a világ legcsodább szülésznője akivel valaha találkoztam?)

 
Nos...
Eddig minden szülésből olyan erőre leltem, ami utána átsegített a nehéz napokon, ami erőt és bizonyosságot adott, hogy meg tudom állni a helyem anyaként. Minden szüléssel megkaptam azt az útravalót, amihez hozzá tudtam nyúlni a nehéz napokon, amibe bele tudtam kapaszkodni amikor féltem, vagy elbizonytalanodtam. Csodás csomagok voltak, máig is itt élnek a mindennapjaimban... És most? Most itt van a tarisznyámban ez a Csomag, amit Zsófitól kaptam, de van itt még valami...  


Egy hatalmas BATYU. Teli ajándékkal.
És hogy kitől? Erikától.
 A Mestertől.
Mit?

 
Húúú, ha én azt mind szavakba tudnám önteni. Olyan ez az egész, mint egy beavatás. Magammal hoztam a lényéből  a feltétel nélküli szeretetét, a mérhetetlen szakmai és emberi alázatát, a másokra való önzetlen odafigyelését. Azt az odafordulást, amivel minden pillanatban velünk volt a várandósság és a szülés alatt, azt a gyengéd, de nem túlzó anyai segítségnyújtást, amit "idegenek" felé én még embertől nem láttam, azt a tiszteletadást, azt a méltóságteljességet, amit csak olyan ember adhat, akiben béke, elfogadás, nyugalom és mérhetetlen Harmónia lakozik. Vele elfogadhattam magam "kiszolgáltatottságomban" is tökéletesnek, vele átadhattam magam egy olyan dimenziónak, aminek csak teljes biztonságban adja magát át az ember, amikor nem kell alakoskodni, nem kell viselkedni, nem kell megfelelni, csak egyszerűen önmagunknak lenni. Az önszeretetet kaptam Tőle, amivel úgy tekintettem magamra végig, ahogy egyébként a gyerekeim felé tudok fordulni. Ez a sok minden, ami ebben a batyuban van, olyan hatalmas és könnyű útravaló, amit oly sok mindenre használhatsz, ami tele van varázslattal, ám mégsem veszed észre, hogy nehéz lenne cipelned. Csak jönnek veled ezek a kincsek, csak hozzád tesznek, de el nem vesznek belőled.
Nincsenek szavak arra, ami hálát, ami szeretetteljes köszönetet érzek. Olyan, mint mikor egy igazán Naggyal találkozol, és onnantól minden megváltozik benned. Átértékelődnek, átszíneződnek, megváltoznak, értelmet és válaszokat nyernek az addigi dolgaid.
Megérkezel. A Mester érintése, a Megvilágosodás egy darabkája.
Nem tudom, mit mondhatnék...tényleg kevesek a szavak.
De abban biztos  vagyok, hogy azt amit Erikától tanulhattam, azt kötelességem továbbadni. Mert a világ ettől lesz jobb. Erika olyan köveket mozgat meg, olyan folyamatokat indít el, ami mind a világ jobb hellyé válását szolgálja. Olyan energiák sugároznak, amiket tovább kell adni, akaratlanul és észrevétlenül is, amik építőkövei a Világbékének. Hiszem, hogy ezek azok a szeretet-sziklák, amiket ha valaki megmozgat, valóban megválthatja általuk a világot. Nem egyedül...hanem azzal, hogy ez nem fér el idebent. Ezt tovább kell adni. Ez egy sorozat, ami folytatódik. Elindul egy patak, továbbmegy, továbbadódik, egyre nő, nő, nő, növekszik, végül folyóvá, folyammá válik, megérkezik az óceánba, felduzzadva, erős szeretettel feltöltődve, a világot jobbá téve.
Igazi Mester. Más lettem általa. A lényével tanított, nem a hangjával, a cselekedeteivel mozgatott, nem a szavával, az emberségével vezetett, nem a kezével mutatott irányt. Önazonosabbá, jobbá, és szeretetteljesebbé váltam általa.
Örök hála érte. De ez sem fejez ki semmit. Egyszerűen most elfogytak a szavak. Csak a cselekedetek jöhetnek. Megyek az óceán felé. Tőle, Általa.
Zachár Erika Zsófi babával
 

2014 márc. 11

Daniella története

Március 21. a Down szindróma Világnapja

A kívülálló néha értetlenkedik, csodálkozik, rosszabb esetben elfordul. De ha egyszer veszi a bátorságot és elolvas egy valódi történetet és végignéz egy szívet melengető kétperces videót, akkor kevesebb lesz benne a félsz. 
Minden idegenkedés mélyén ugyanis a félelem van, saját képtelenségünk feletti félelem. Hogy nem vagyunk képesek megfelelően viselkedni. Nem vagyunk képesek megoldani a problémájukat. Nem vagyunk képesek megteremteni a boldog környezetet...
De ezt elolvassuk /megnézzük, és rájövünk, hogy ez nem a mi feladatunk. Pontosabban, hogy nem ez a feladat. Ők ugyanis boldogok. És nincsen problémájuk. 
Egyet tehetünk értük - szeretjük őket!
És megköszönjük, hogy van anya és apa, aki rémületét képes legyőzni és szeretni teljes elfogadással. Ma tőlük tanulunk!
Boldogságot nektek, Drága Daniella és Luca baba!
 


Daniella első gyermekét nálunk, a Róbert Károly Magánklinikán szülte. Nem sokkal ezután boldogan konstatálta a család, hogy kistesó érkezik. A terhesség elején minden ideálisnak tűnt, rendben fejlődött a pici, rendellenességet nem fedeztek fel.
Az elkövetkező genetikai ultrahangos vizsgálaton azonban az szonográfus genetikai tanácsadást javasolt, mely során Daniella sokkoló híreket kapott. Az értékek arra utaltak, hogy a baba nem egészséges. A pontosabb eredményekért másnap időpontot foglalt egy géndiagnosztikai centrumban, ahol újabb ultrahangos és kombinált vizsgálatokat végeztek a babán.   Az orvos közölte Daniellával a véleményét, a baba valószínűleg Down-szindrómás. A chorionboholy mintavétel és kromoszóma vizsgálat során mindez beigazolódott.
Daniella és férje előtt egy elképesztően nehéz kérdés állt, hogyan döntsenek?
Fájdalmas , nehéz gondolatok ezek.
Az ő egyedi történetüket olvashatják. 

" Kedves Róbert Klinika!

Ezúton szeretnék a férjem és a magam nevében is köszönetet mondani Nega Doktornőnek amiért megszülethetett második kislányunk Luca a Klinikán. Továbbá külön köszönet az egész január 8-án hajnalban megjelent "csapatnak" minden orvosnak, aneszteziológusnak, ápolónőnek, műtősnek, akik hihetetlen felkészültek, kedvesek voltak....egy nagyszerű Embert ismerhettem meg Dr. Bardóczy Zsolt ügyeletes orvos személyében, akinek köszönöm, hogy utána is érdeklődött utánunk, csak úgy, mint Réti Zsuzsanna szülésznő is, akinél az első kislányunk is született. Akkor Lucáról is pár szóban, jól van, a műtétje nagyszerűen sikerült, azóta már a csecsemőosztályon lábadozik, minden eredménye eddig jó, reméljük mielőbb haza jöhet a családjához.....és még találkozunk."

Daniella története

Fájdalmas dilemma: 

"Megcsörren a telefon, látom az Istenhegyi Klinika. Jaaajjjj, esküszöm érzem, hogy baj van. Túl hamar jelentkeznek.Egy kedves fiatal ember van a telefon másik végén, bemutatkozik, de nem fogom fel, hallom a hangján, hogy rossz hírt fog közölni. Így is van: Sajnálom, az eddigi vizsgálatok alapján a chorionmintavétel során beigazolódott, hogy Down-kóros a baba. Kérdezem, hogy kislány vagy kisfiú? Kislány. Megköszönöm, leteszem a telefont. Azóta ismét sokkos állapotban vagyok. Próbáljuk tiszta fejjel átgondolni ezt az egészet, mi legyen. Elvetessük? Megtartjuk? Megszüljem és örökbeadjuk? Mindegyik lehetőség annyira fáj. Mindegyik fáj valamiért."


Luca megszületett:

"Ez a magzatvíz volt. Telefon a doktornőmnek, aki azt mondta, tíz percen belül ott van a kórházban, szépen szedjük össze magunkat, amire beérünk, ott lesz a team, sürgősségi császár. Gyorsan felhívtuk édesanyámat, jöjjön át vigyázni az első kislányunkra. Éjjel fél tizenkettőkor ott is volt, értünk meg a taxi, irány a kórház.
Mire odaértünk, tényleg várt már mindenki, gyors infúzió, spinál. Fél egy… és már indult is a műtét. Éjjel 01.39-kor megszületett Luca 3400 grammal, 52 centivel, 8/9-es Apgarral. A császár szörnyű volt. A magzatvíz mennyisége kb. 8 liter volt (mint később kiderült, ez lehetett több is, mert ami elfolyt itthon, meg amit ott felmostak, és tele volt egy 5 literes vödör meg egy másik félig.) A majdnem kétórás császár után végre én is láthattam Lucát."
Ide kattintva elolvashatja az egész történetet


Daniella abból a célból osztotta meg velünk történetét, hogy ez a betegség ne legyen tabu téma. Hogy eloszlassák a félelmet. Köszönjük ezt nektek, Baán Család!


Luca születése után a műtétből kigyógyulva


Luca két hónaposan

Édesen alvó Luca baba   


2014 febr. 13

Élményekkel teli első év

Kedves Róbert Károly Klinika és Kedves Dr. Herczeg Szabolcs!

Néhány sorban szeretnénk elmesélni kislányunk első évét, élményeit, és szokásait.  Ő Tassi Hanna Réka, aki Önöknél született 2012.12.12-én 2650 grammal 51 centivel. 




Ezzel a levéllel szeretnénk megköszönni Önök kivételes kedvességét és a hozzánk való mérhetetlen türelmet és figyelmességet, amit a vizsgálatok alatt és a bent töltött néhány napban kaptunk.
Hanna baba nagyon nyugodt kislányként született, édesanyaként imádtam a 9 hónap minden percét, odafigyelve Hanna nyugalmára is, és a helyes táplálkozásomnak köszönhetően egy egészséges, vidám, tökéletes kislány fejlődhetett ki. A vizsgálatokra járva Doktor Úr kedvessége és alapossága széppé tette a terhességgel járó nehézségeket és bátorságot adott a további gyermekek vállalásában is. Nem kérdés számunkra, hogy a következő gyermekünknél is Dr. Herczeg Szabolcsot választjuk. Doktor Úr étkezési tanácsainak köszönhetően a 38 hét alatt 5,5 kg-ot híztam és a Doktor Úr közös konzultációjával végig sportoltam, mely számára példaértékű volt.
Hanna már az első pár napjában is nagyon csinos volt, nyugodt és jó étvágyú. Boldogan gondolok vissza a „klinikán” töltött néhány napra, ami inkább hasonlított egy hotelben töltött hosszú hétvégére. Hanna 5 naposan már a saját kis ágyában aludt Szigetszentmiklóson.



Vállalkozásunk miatt külföldön élünk, így Hanna már 3 hetesen útlevéllel átlépte a határt. A kétlaki életünkre való tekintettel Hanna babának ugyanolyan két rózsaszín szobája van, melyet nagyon szeret, és születése óta saját kiságyában alszik el.
Egy szülő nem is kérhetne nála jobb kisbabát, ki éjszaka 12-13 órát alszik és délután még 2-3-at. A többi időt játszással vagy kacagással, nagy evésekkel, és szülei megvidámításával tölti.



Az elmúlt egy év sok szép emléket adott nekünk, például az első megfordulás, az első kacagás, közös lubickolás, imádja a vizet, a fürdőzést. 2013 április 27-én mondta először Hanna hogy Brrrrrrrrr…. Mosolyt csalt mindannyiunk arcára mikor először evett babapiskótát, vagy éppen a kifli csücskét. Már néhány hónapos korában megszerette a ragulevest, melyet Lajosmizsén ettünk vele.


Életvitelünknek köszönhetően nagyon sok helyen megfordultunk már a mi kis Kincsünkkel, és azóta is bárhová megyünk mindenhol szeretettel fogadják a mi kis mosolygós, barátságos, szőke hajú, kék szemű kis Hercegnőnket.
Ahogy a hetek, hónapok telnek egyre okosabb, imádja a zenét, szereti apukáját és kimondhatatlanul ragaszkodik anyukájához. Igyekszünk bölcs szülőként nevelni Hannánkat, gondoskodni szellemi fejlődéséről s megtanítani vele az élet helyes értékrendjeit, mint például megbecsülni és szeretni a körülöttünk élő jó embereket, és soha nem elfelejteni azokat a gondoskodó embereket, akik önzetlenül segítettek Bennünket.



Itt szeretném megköszönni a Róbert Károly Klinika orvosainak, nővéreinek és minden dolgozójának, hogy az ajtón belépve már kedvességgel, odaadással figyeltek ránk.
Családunk néhány képével szeretnénk kívánni a Klinika minden dolgozójának jó egészséget és sikeres munkát!
Üdvözlettel, Tassi Hanna Réka
                       Raffay Réka
                       Tassi Róbert

2014 jan. 13

Pásztory Dóra paralimpikon úszó kisfia nálunk született


Minden nálunk született kisbabára büszkék vagyunk. Valójában arra vagyunk büszkék, hogy a szüleik minket választottak és életük legfontosabb pillanatában megbíztak bennünk. Ők hitelesítenek minket, visszaigazolják üzeneteink valóságtartalmát.
És persze szívesen dicsekszünk azzal, hogy társadalmilag elismert emberek elismerését is megszerezhettük. Így ezúttal Pásztory Dóra levelét tesszük közzé büszkén.

A kórház szolgáltatásaival teljesen elégedettek voltunk és örülünk, hogy a Róbert Károlyt választottuk. Rengeteg mosolyt, segítséget és odafigyelést kaptunk az egész terhesgondozás ideje alatt és a szülés utáni napokban is. 
Nega doktornő a legjobb döntés volt, végig biztonságban éreztem magam a "kezei" között. Szeretném kiemelni Bihari Timi és Franciska odaadó munkáját és elhivatottságát, akik folyamatosan tartották bennünk a lelket a nehéz napokon is. Jó, hogy vannak még ilyen elhivatott emberek.
Barnabás is jó kezekben volt a csecsemőosztályon és csodás emberekkel találkoztunk ott is. Garay Marcsi nélkül nem tudtam volna szoptatni, ami a kezdeti nehézségek ellenére ma már óriási élmény és ezért örökké hálásak leszünk neki.
Darányi Márti türelme és figyelme is kiemelendő, ő is rengeteget tett értünk, ahogy Bakos Barbara és Dénes Katalin is. 
Mindig jókor jöttek és öntötték belénk a lelket.
Emiatt az emberséges hozzáállás és a férjem állandó jelenléte miatt, biztosan a legjobb döntést hoztuk.


2014 jan. 12

Semmi sem úgy lett - de jó!!!



A mi történetünket azzal kezdem, hogy megrögzött vágyam volt, hogy nyáron szülhessek, mert kb. 10 éves korom óta rettegtem a szüléstől, ezért úgy gondoltam, hogy nyáron, amikor süt a nap, jó idő van, madárcsicsergés meg minden, akkor biztos könnyebben megy a szülés is…

Párommal mindketten lányt vizualizáltunk be, úgyhogy csak mosolyogtam az égiekre, amikor vártuk a téli babát és persze már az első ultrahangon szinte biztosra mondták, hogy fiú lesz. :)

Mivel a gyermek apjával való megismerkedésünk sem volt rendhagyó és megszoktam életem során a hirtelen, radikális változásokat, azon sem lepődtem meg, hogy imádott nőgyógyászom jelezte a terhesség megállapítása után, hogy ő már nem vállal több szülést… Anno azért választottam őt, mert a szülés helyszíne nem volt kérdés, a Róbertet már kinéztem magamnak korábban és akkor ő még ott vezetett szülést.  

Úgyhogy a 7. hónap végén még nem volt szülészorvosom, amikor elmentünk a szülésfelkészítőre, amit kivételesen Bardóczy doktor úr tartott és csak tátott szájjal hallgattuk, amint elmeséli az általam elképzelt MÉLTÓSÁGTELJES szülés menetét. 
Na, akkor döntöttük el, hogy Őt szeretnénk és senki mást. Szerencsére „elvállalt” minket és boldogan jártunk hozzá vizsgálatokra, mert mindig rendkívül nyugodtan és magabiztosan válaszolt a kérdéseinkre, nagy tapasztalattal rendelkezett, úgyhogy éreztem jó kezekben leszünk, felőlem jöhetett már a szülés tavasszal, nyáron, ősszel, de még télen is :) (Másik titkos vágyam az volt, hogy ha már januárban születik a gyermek, akkor legalább essen a hó, mert úgy van igazi varázsa a télnek.)

A „nagy nap” éjfélkor kezdődött a fájásokkal, hajnali 4-kor elkezdtünk készülődni, röpke egy óra alatt sikerült is beérnünk Óbudáról (még szendvicseket gyártottam, nehogy Apu éhen haljon, ha esetleg elhúzódna a dolog) így 5 órakor lehuppantunk a szülőszoba franciaágyára és izgatottan vártuk a fejleményeket. Fájások voltak ugyan, de mivel sikerült teljesen kizárnom a külvilágot és csak arra koncentráltam, hogy 4-re beszívjam a levegőt 4-re meg ki, teljesen elviselhetők voltak. 

A szülés időpontjának közeledtével meg voltam győződve arról, hogy több napig is fogok vajúdni, ezért lélekben felkészültem arra, hogy igénybe veszem a szülési fájdalmakat enyhítő eszközöket, a kádat, a bordásfalat, a labdát, a csilláron lógást – így, ebben a sorrendben. 
A labdára még sikerült felpattannom kb. 10 percre, 8 órakor viszont közölte a doktor úr, hogy nemsokára meglesz a bébi (első gondolatom az volt, hogy de jó, nem csak a kád, de most már biztos, hogy a bordásfal is ugrott) úgyhogy kezdjek el tolni. 
Teljes csendben, nyugalomban és összhangban érkezett meg Mózes Soma 2013. január 8-án reggel 8.44-kor verőfényes napsütésben. Kicsit meglepődtem, amikor felnéztem, mert időközben (a szülés utolsó szakaszában szerintem átugrottam egy másik dimenzióba és semmit nem észleltem a külvilágból) egy egész hadseregnyi ember, orvosok, csecsemősök és még ki tudja kik álltak a szobában, akik szintén várták a kis jedi lovagunk érkezését. :)

Ezúton is köszönöm Bardóczy „szuperdoki” úrnak és Kowalné Bognár Mónikának az odaadó törődést, amit a szülés alatt kaptam, az összes csecsemős hölgynek a jó tanácsokat és „gyermekgondozást”, Tamásné Garay Máriának a sok segítséget, türelmet szoptatás ügyben, illetve az egész „stábnak” a közreműködést! 
Életünk pár legszebb napját töltöttük a klinikán, a családi szobában igazi kis családdá tudtunk válni, rendkívül kedves és segítőkész volt mindenki (még a takarító hölgy is!) annyi gondoskodást kaptunk és még finomakat is ettünk. A nap végén az utolsó varázslat pedig az volt, amikor odamentem az ablakhoz és kinéztem, hogy időközben elkezdett esni a hó!
Kívánom, hogy minden kismama és kispapa megtapasztalhassa azt a felejthetetlen élményt, amit a ROBI adott nekünk és még egyszer köszönünk mindent!
Mózes Soma (Róbert gida) anyukája Melinda és apukája Gábor 

Egy tucat helyen jártam, mielőtt rátaláltam...


Tisztelt Róbert Klinika!
Szeretném megköszönni azt a gondoskodást, mellyel végig követték a várandósságomat.
Önöknek is hálával tartozom azért, hogy sok éves várakozás után, nov. 27-én egészségesen született meg a kislányom, Bíborka. 

Mielőtt a klinikára rátaláltam, egy tucat helyen jártam már, de még addig sem jutottunk el, hogy beazonosítsák az egészségügyi problémákat, melyeket orvosolni kell.
Önöknél találkoztam először olyan humánus hozzáállással, mely azonnal kialakított bennem egy elkötelezett bizalmat, mind az engem kezelő orvosokkal, mind az intézménnyel kapcsolatban. Itt már az első beszélgetés során éreztem, hogy segíteni szeretnének, és már ekkor sor került a betegségek diagnózisára, melyeket a későbbiekben egy műtét, illetve életmódváltás segített orvosolni.
A műtét után mintegy másfél évvel született meg a kislányom. Ezen idő alatt pozitív tapasztalataimat tovább erősítette a többi kollégájuk (osztályos nővérek, szülésznők, védőnő, aneszteziológus,asszisztensek) profizmusa.
Külön köszönetemet szeretném kifejezni Nyéky Boldizsár doktor úrnak, aki a kezelőorvosom volt az elmúlt majdnem két év során, illetve Fülöp István doktor úrnak, aki a tavalyi műtétemet vezette.
További sikeres munkát kívánok Önöknek, és remélem, még nagyon sok ember életét segítenek egészségesebbé és boldogabbá tenni!
Köszönettel:
Anita, a hat hetes Bíborka édesanyja

2014 jan. 3

Bízott bennünk. Már kétszer!


Kedves Valéria!

Nem tudom emlékszik-e rám, az első között voltam, aki úgy választotta az Önök intézményét, hogy nem volt orvosa, és ügyeletben szült. Annak idején (2011. szeptemberében) meg is látogatott engem az osztályon, és beszélgettünk erről, a történetem felekerült a "Robi" oldalára. Azért írok most Önnek, mert ezen az úton szeretném mindenkinek megköszönni, amit értünk tettek.

2011. szeptember 19-én született az első kislányom Zachár Erika és Dr. Kovács Péter ügyeleti idejében, az ő segítségükkel. Mindennel nagyon meg voltam elégedve, háborítatlan, jó szülésben volt részem, melyre örömmel gondolok vissza. Az osztályon is minden segítséget megkaptam a csecsemős nővérektől, a szoptatásban olyannyira, hogy 15 hónapos koráig tudtam a kislányomat szoptatni.

Másodjára is úgy döntöttünk, hogy az első alkalommal bevált módszeren nem változtatunk, így most is Önöket választottuk, szintén ügyeletben, 2013. október 13-án. Ezúttal a kötelező vizsgálatokra Dr. Tsehai Nega-hoz jártam, a szülésnél Kovácsné Bognár Katalin, és Dr. Timmermann Gábor voltak a segítségemre, és szintén mondhatni "tökéletes" szülésben volt részem a közreműködésükkel.

A csecsemőosztályon sem változott szerencsére semmi, bár most nem szorultam különösebb segítségre a második babával, mindig nagyon kedvesek voltak, és mindig volt egy mosolyuk, jó szavuk hozzánk.

Külön szeretném még megemlíteni, hogy Erika a mai napig emlékszik rám, most is beszélgettünk a kórházban, érdeklődött a nagyobb lányom iránt, nagyon jóleső érzés. Az osztályon pedig, amikor a kislányom meglátogatott minket, mindig kapott egy lufit, aminek nagyon örült, és mivel eléggé megviselte az a pár nap, amit külön töltöttünk, ezért a kedves gesztusért mindig hálás leszek!

Mivel valószínűleg nem vállalunk több gyermeket, ezért talán nem lesz már alkalmam Önökkel találkozni, ezért kérem, hogy adja át, hogy remek munkát végeznek, rendkívül emberségesek, mindenkire szeretettel gondolok és ha valaha is hasonló helyzetbe kerülök, újra ezt a kórházat választjuk majd! Köszönettel és üdvözlettel - Henriett, a 26 hónapos Zorka és 6 hetes Zoé anyukája
KAPCSOLAT
1135 Budapest, Lehel út 59., C épület
+36 30 259 84 24
info@robertklinika.hu
www.robertklinika.hu
ÉJSZAKAI ÜGYELET: +36 1 452 26 53
TELEFONOS IDŐPONT EGYEZTETÉS:

(8:00-tól 16:00-ig)
+36 30 259 84 24
HOZZÁTARTOZÓ IRÁNT AZ ALÁBBI TELEFONSZÁMON ÉRDEKLŐDHET:

Szülőszoba: +36 1 452 94 10
Szülészet-Gyermekágy: +36 1 451 26 53
Nőgyógyászati és Sebészeti osztály: +36 1 451 26 45